|
|
|
|
|
|

EVOLUTION OF
A SÁTOR

Ma a sátrak a szabadtéri életet, a "természetközeli" életet képviselik. Hosszú ideig azonban ez nem így volt. A modern sátrak elődei egyszerű, csontokból, állatbőrökből és fákról leszedett ágakból készült menedékek voltak. A sátor legrégebbi példányát Moldovában fedezték fel, és körülbelül i. e. 40 000-ből származik. Ezeket a menedékeket nem igazán nevezhetjük igazi sátraknak, mivel túl nehezek voltak ahhoz, hogy könnyen mozgathatók legyenek. A különböző alkatrészekből álló könnyű sátrakat a nomád törzsek találták fel, akik vándorlás közben magukkal tudták vinni a sátrakat vagy azok részeit.

EGY RÓMAI CASTRUM

A castrumot a katonák, felszereléseik és élelmiszerkészleteik elhelyezésére tervezték, amikor nem meneteltek vagy harcoltak. A táborokért a legkülönfélébb szakemberekből álló műszaki egységek feleltek, amelyeket architecti, azaz "főmérnökök" irányítottak, akik szükség esetén a katonákat kézi munkára is utasíthatták. Ezek a szakemberek néhány óra alatt képesek voltak felépíteni egy tábort, miközben az ellenség minden oldalról támadott. Figyelembe véve a táborok elnevezését, a rómaiaknak a táborok alaprajzának széles skálája lehetett, minden helyzetre volt egy, attól függően, hogy egy légió mennyi időt töltött ott: tertia castra, quatra castra stb. (háromnapos tábor, négynapos tábor stb.). Az állandóbb táborokat castra stativa-nak (állandó tábor) nevezték. A kevésbé állandó táborokat aestive vagy aestivalia (nyári táborok) néven ismerték, ahol a katonákat "vászon alatt" szállásolták el - a nyár a hadjáratok kedvelt időszaka volt.

HAGYOMÁNYOS JURTÁK

A hagyományos jurta egy szállítható, kör alakú, bőrrel vagy nemezzel borított sátor, amelyet a közép-ázsiai sztyeppéken élő különböző nomád népek használtak lakóhelyként. Az építmény a falakat alkotó fából vagy bambuszból készült rácsszerkezetből, ajtókeretből, gerendákból és kerékből áll. A tetőszerkezet gyakran önhordó, bár a nagy jurtáknak középen rudak szolgálnak támasztékul. Az önhordó jurták falainak felső részét egy nyomószalag tartja össze. A modern jurták az állandóság érdekében faplatóra is építhetők, és korszerű anyagokat használnak, például gőzzel hajlított fa és fém, vázak, vászon és vitorlavászon, plexiüvegkupolák, acélkábelek és sugárszigetelés. A jurták legalább háromezer éve a közép-ázsiai élet jellegzetes vonásai.

AZ INDIÁN TIPI

A tipik a Nagy-síkságok nomád törzseinek lakóhelyei voltak. A tipit több hosszú rúdból építették, amelyeket a tetejükön összekötöttek, hogy keretet alkossanak, alul pedig szétterítettek, hogy egy fejjel lefelé álló kúpot alkossanak. Ezután a külsejét bölénybőrből készült borítással vonták be. Amikor a törzs egy új helyre érkezett, a család nőtagja állította fel a tipit. A tipiket nagyon hatékonyan állították fel, és általában csak 30 percig tartott. Nyáron a baldachint fel lehetett emelni, hogy egy nagy nyílást hozzanak létre az alján, így a hideg levegő beáramolhatott a tipibe, hogy az alsó részt hűvösen tartsa. Télen extra takarókat és szigetelőanyagokat, például füvet használtak, hogy melegen tartsák a tipit. A tipi közepén tüzet lehetett gyújtani; a füstöt a tetején kialakított lyukon keresztül szívták be. Az amerikai őslakosok a síkságokon szintén bölénybőröket használtak ágyként és takaróként, hogy melegen tartsák a lakhelyüket.

LAVVU

A lavvu az észak-európai szamosok által használt ideiglenes lakóhely. Kialakítása nagyon hasonlít az amerikai őslakosok tipijéhez. A lavvu szerkezete azonban kevésbé függőleges, ami stabilabbá teszi a nagy szélben. A lavvus azt jelentette, hogy az őslakosok követni tudták rénszarvascsordáikat Észak-Skandinávia és az Északi-sarkvidékhez közeli eurázsiai területek famentes síkságain. A szamikaiak még mindig használják a lavvust, és egyre több más nép használja táborozásra is. A hagyományos lavvu kétféle fa rúdból épül: három vagy több villás rúdból és több egyenes rúdból. A villás rudak tetején egy kétágú villa van, és a három villát összeszerelik, hogy állványt alkossanak. Az egyenes rudakat körbe-körbe helyezik a villás rudak szerkezete körül. A múltban a rénszarvasbőrt főleg takarónak használták, de a 19. század felén nagy mennyiségű, olcsón gyártott brit textíliát vezettek be a szamaiakhoz.

EGY TÖRÖK JURTA BELSEJE

Ez a kép egy hagyományos, jelen esetben török jurtát ábrázol. A török jurtát olyan országokban használják, mint Kirgizisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán és Türkmenisztán. Bizonyos szempontból különbözik a mongol jurtától. A török jurtáknak ívelt tetőoszlopai vannak, amelyek nagyobb teret adnak a belső térnek. Az oszlopok a fal metszéspontjához ívelnek, és a tető meredekebb. A korona könnyűszerkezetes, hajlított fából készült. A kupola súlya az ívelt szarufákon keresztül kerül át a falakra. Ennek a könnyű kupolaszerkezetnek nincs szüksége oszlopokra a megtámasztásához, ellentétben a nagy mongol jurtákkal, amelyeknél a korona megtámasztásához oszlopok szolgálnak.